5. Forrasztás és dobozolás

Kábel: kell vagy nem kell?

A dokumentáció eredeti verziója - mint ahogy a külföldi változatok általában - azt javasolják, hogy a vevőt építsük nyugodtan magába a sorosporti csatlakozó végébe, hiszen az infra hullámok mindenhonnan visszaverődnek. Habár ez igaz, én a hatékonyságot tartottam szem előtt, és nálam jobban vizsgázott a kábelvégre forrasztott vevő, amit akárhova "rejthetünk": gépház elejébe, számítógépasztal kihúzható részének aljára, hangfal mellé; tényleg bárhova.
A profibbak akár egy apró nyákot is marhatnak a vevőnek, hogy ne csak úgy "fityegjen" a kábel végén.

"Lábazonosítás"

Nem születik senki sem elektroműszerésznek. Én sem. Ezért egy egyszerű - szakemberek által valószínűleg elítélt - módszert javaslok (nálam működik!)

Vevő: rakd le magad elé az infravevőt úgy, hogy a domború felület legyen felül. Balról-jobbra a következők a lábak: - + DATA

Feszültségszabályzó: fogd meg úgy a szabályzót, ahogy azt a fotón, illetve az első áramköri rajzon látod: azaz az egyenes oldal legyen feléd. Balról-jobbra a következők a lábak: OUT GND IN

Forrasztás lépésenként

Fogjuk meg az egyenirányító diódát, és a nem fekete csíkkal megjelelölt pólus drótját rövidítsük meg éppen annyira, hogy rá tudjuk forrasztani a csatlakozó 7-es lábára. Hasonlóan járjunk el az ellenállással, melyet az 1-es lábra kell forrasztani. Az 1-es lábhoz kötjük majd a későbbiekben a vevő data lábát is (hosszabbító kábel kiválasztott vezetéke, mondjuk piros). Az ellenállás és a dióda szabad lábait forrasszuk össze - később ehhez kell még illesztenünk a feszültségszabályzó bemeneti (IN) lábát is.

A feszültségszabályzó középső (GND) lábát forrasszuk az 5-ös lábra - erre csatlakozik még a kondenzátor negatív lába, valamint a vevő negatív lába (hosszabbító kábel kiválaszott vezetéke, mondjuk az árnyékolás).

Forrasszuk össze a maradékot, azaz: a vevő pozitív lábát (hosszabbító kábel kiválasztott vezetéke, mondjuk fehér) a kondenzátor pozitív lábával, és a feszültségszabályzó kimeneti (OUT) lábával.

Ha ezzel megvagyunk, próbáljuk bele a sorosporti dobozba az összeforrasztott cuccost, és ellenőrizzük, hogy van-e valahol nemkívánatos zárlat, érintkezés. Amennyiben találunk ilyet, segítsünk a dolgon szigetelőszalaggal, vagy megfelelő méretű zsugorcsővel. A brutálisabb rajongók ragasztópisztolyt, vagy műgyantát is használhatnak, ezzel predesztinálva az elrontott és ki nem próbált eszköz jövőbeli sorsát.

Vezeték, zsugorcső

Ha ezzel is megvagyunk, akkor már csak egy dolgunk van: a korábban feljegyzett vezetékekhez forrasztani vevőnket. Hámozzuk meg pár centi hosszan a kábel ereit (külön-külön), és húzzuk rájuk a zsugorcső-darabokat. (Az egész kábelre egy vastagabbat, a különválasztott erekre pedig a kisebbfajtákat) Végezzük el a forrasztást a lábakra, majd húzzuk a megfelelő helyre a kicsi csöveket. Öngyujtó, vagy gyufa segítségével hőt gerjesztve csodáljuk meg a fizika törvényeit, majd hagyjuk egy kicsit hűlni. Egy-két perc után húzzuk a helyére a nagyobbik zsugorcsövet is, és játsszuk el az előbbi procedúrát.

Készen vagyunk. Természetesen a zsugorcsövezés és beépítés előtt x+1 alkalommal lehet és érdemes tesztelni a jószágot, nehogy később derüljön ki valami turpisság.

Következő Előző Tartalom